Jaj, de nyár lett
Kalászban ring a határ
Kaszálók sarjúján tarka virágok
Az éj csillagait a mezőn
Tükrözik a fehér mécsvirágok
Az ősi pázsitokon
A lándzsás útifű elvirágzott
Hajnali óra ez
Újra írni kívánok
Mikor a világ mélyen alszik
Rímeket farigcsálok
Idejét sem tudom már
Mikor volt oly óra
Hogy gondolatim
Versbe fontam volna...
Tisztán és élesen láttam magam előtt minden arcvonását, szép mosolyát, éreztem a csókja ízét, a haja illatát, a bőre selymességét. Felderengett minden mozdulata, gesztusa, az a pillanat, ahogy kétséggel kimondta: te csak szórakozol velem. Lehetetlen volt meggyőzni az ellenkezőjéről, hogy ő lehet az, akit egész életemben szeretnék... mert ha csak rá...
Mikor a patak vize tükörré lett, melybe egyetlen csillagunk ragyogása nézett, Sztív a patak parton vala, pontosan tudta, miképp került oda: a tíz éves KTM bringáján, amire gyakran felpattant az utóbbi időben, hogy eljusson A-ból B-be, akár 8-10 kilométernyi távolságra is. Április utolsó napjait mutatta a naptár, a mostani májusi szürkeség előtt, a...
Húsvét előtti csütörtök volt, enyhe, szeles, áprilisi idő. Felpattant a kerékpárjára és a faluból leereszkedett a patak partján futó kerékpárútra. Még a patak vizének felszínét is a szél csipkézte, mintha az fújná a folyás irányába. Így könnyű dolga volt, mert az útja a széllel és a folyásiránnyal megegyezett. Alig kellett hajtani, a hátszéllel...
A tavaknál érte az alkonyat. A Nap a két kilátó között tért nyugovóra. Hosszú és tartalmas nap volt. Hálóhúzás, iszapgyúrás, sikeres fogás. Délután a közeli termálfürdőbe tért regenerálódni Öreg barátjával. Mennyivel jobb a tiszta víz, mondta. És mennyivel könnyebb a járás benne, szólott Gábriel és elnevették magukat.
Száradunk. Nem meg. Ki. Egy szántó és egy legelő. A legelőkön itt a hegyen, egy túlnyomó részt birkás, kecskés vegyes nyáj legel rendszerint. Alig van már zöld, amit csipegetni tudnak. Hol van már az eső?
Ma ismét itt járt. Lehet, van annak már huszonöt éve, hogy először szaunázott itt. Azok az ismerős arcok, akik ma is töltötték a vasárnap délutánjukat huszonöt évvel ezelőtt is ugyanígy itt voltak, s talán még ennél is régebben. Egy közösség, amiben mindenki családtag. Az is, aki először jön ide, az is, aki századszor, ezredszer.
Nincs ennél...
Egy napon reggel, mikor felzaklatták, a tópart felé kitért. Szerencsés volt, mert bárhol járt, élt, dolgozott, mindig volt egy tópart a közelben. Megállt a várárok után a parkolóban és felsétált a partra a mészköves ösvényen a malom mellett. A reggeli nap sugarai gyorsan erősödtek és olvadt is a vékony jég a tó felszínén. Szép idő ígérkezett erre a...
Kedves Martin!
Gondolatban itt ülök, e kéklő víztükörnél. Számolgatok. Te tizenhét lettél. Először azt számoltam ki, mikor is születtél. Húszhuszonöt mínusz tizenhét az húsztizenöt, az kétezernyolc. Hm... Kétezernyolc mínusz ezerkilencszáznyolcvankettő az huszonhat. Huszonhat voltam. A doktori iskola hallgatója voltam. Nem tudtam pontosan mit akarok...