Régóta ábrándoztam, álmodoztam róla, hogy levenduláskertet hozzak létre vagy legalább dolgozzak benne, hát ez utóbbi idén már megadatott. Kaszálgatni jártam ide és a szezon végén úgy alakult, hogy a bokrokon maradt termést is lemetszettem. Illett volna hamarabb elvégezni a virágzás utáni metszést, és megbeszéltem a tulajdonossal, hogy majd jövőre...
Ballal lép, jobbal lép, termék le, alapanyag fel. Jobbal hátra, ballal mellé, ajtó bezár. Vár, vár, ajtó nyílik, panelre kopp: üres járat, ajtót csuk. Jobbal hátra, termék letesz. Balra fordul, egyet lép, bal kezében fele anyag, még egyet lép, másik fele, ajtó elé vissza vele. A robot hegeszt, Sztív meg vár. Az ajtó előtt a neon fényben alapanyagot...
Hatnullaöt volt. Elindult a meleg tepertős pogácsájával a gyár büféjéből az egyes számú személyporta irányába. Mire a detektoros kapuhoz ért, elmajszolta a pogit. Kicsekkolt, kisétált a megállóba, beállt a polikarbonáttal fedett féltető alá - az is véd valamelyest a hidegtől. A műszakvezető kolléga már ott álldogált.
Még csodás meleg nyárutó volt, csak a talpa alatt sercegő diólevelek és a cinegék jelezték, hogy bizony az ősz megérkezett. Szeptember huszonkettő. A nap, amikor egyenlő hosszú a nappal és az éjszaka. Nem is lehet úgy tölteni a napot, hogy ne azt fürkéssze az ember, hogyan hozhat egyensúlyt a saját életébe. Sztívet legalábbis elragadta a gondolat...
Hiányzol Balaton - gondolta a dohányboltnál üldögélve. Mentes sört ivott és kávét, várta a szerencsét a sportfogadásban, de egész más formában közelített. Bolondos, szőke, kékszemű alakjában. Megörültek egymásnak és elmesélték ki mivel küzd éppen vagy küzdött régebben. Pár perc alatt megértő társai lettek egymásnak, talán mindketten meg is...
Jaj, de nyár lett
Kalászban ring a határ
Kaszálók sarjúján tarka virágok
Az éj csillagait a mezőn
Tükrözik a fehér mécsvirágok
Az ősi pázsitokon
A lándzsás útifű elvirágzott
Hajnali óra ez
Újra írni kívánok
Mikor a világ mélyen alszik
Rímeket farigcsálok
Idejét sem tudom már
Mikor volt oly óra
Hogy gondolatim
Versbe fontam volna...
Tisztán és élesen láttam magam előtt minden arcvonását, szép mosolyát, éreztem a csókja ízét, a haja illatát, a bőre selymességét. Felderengett minden mozdulata, gesztusa, az a pillanat, ahogy kétséggel kimondta: te csak szórakozol velem. Lehetetlen volt meggyőzni az ellenkezőjéről, hogy ő lehet az, akit egész életemben szeretnék... mert ha csak rá...
Mikor a patak vize tükörré lett, melybe egyetlen csillagunk ragyogása nézett, Sztív a patak parton vala, pontosan tudta, miképp került oda: a tíz éves KTM bringáján, amire gyakran felpattant az utóbbi időben, hogy eljusson A-ból B-be, akár 8-10 kilométernyi távolságra is. Április utolsó napjait mutatta a naptár, a mostani májusi szürkeség előtt, a...