Korahajnalban járta az öreg halászfalut. Ilyenkor sem látszott a településen az a több ezer turista, aki oda özönlött minden nyáron. Várta a pirkadatot, ami még igen messze volt időben. Nem tudott aludni. A kampányon járatta a tekervényeit.

Muszáj volt megszöknie két napra. Környezetváltozást előidéznie. Távolabbról tekinteni a dolgaira. Vízpartra...

1983 lehetett. Apám tart karján és néz büszkén rám a régi ház udvarán, ahol a szegfűkörte árnyékában szundikálva töltöttem gondtalan gyermekéveim. Büszkén néz, így 43 év távlatából is, azt hiszem. Agrármérnök, talajtani szakmérnök, szőlőtermesztő és borász szakmérnök lettem. Nem voltam aktív közéleti szereplő, mostanáig. Azért léptem elő a...

A hajnal fényeire ébredt abban a tóparti házban, ami vagy harminc éve készülgetett. Úgy volt, hogy erre a hét végére teljesen használható lesz, de hát az igazmondó, megbízható mesterek Somogyországban is nehezen elérhetőek.

A kellemesen meleg nyári napon, a fövenyen fekve szárítkozott és csodálta maga előtt a vizet, a hegyeket, a kék eget. Az északról érkező felhőfoszlányok el-el takarták a Napot, melynek sugári olykor fátyolként omlottak a vízre, hol távol, a vitorlások útjának festve aranyhidat, hol közelebb, nagy fényes pajzsként terülve el a szelíd hullámokon.

Van az a jelenet az Utolsó szamuráj című filmben, amikor a végén Katsumoto összerogyik a harcmezőn a cseresznyevirágzás idején. Abban a pillanatban, amikor ott haldoklik, akkor találja meg a tökéletességet a cseresznyevirágzásban. Talán nem kell halálunk pillanatáig várni, hogy úgy érezzük, minden tökéletes. Talán történhetnek ilyen pillanatok az...

Kellemesen hűvös volt a reggel, Sztívnek sétálni volt kedve a tóparton. A várkanyar alatt haladt el az öreg Forddal, aztán a malom után a kőfal árnyékában könnyen talált is helyet. Ott letette a szekeret és az oda vezető úton gyalog indult visszafelé.

Végre vízen volt a bárka, kifutottak, maguk mögött hagyva a partot, hogy feledjék kissé a gondjaikat. Ki-ki a sajátját. Mi gondja lehet egy férfinek valamivel negyven felett, csaknem ötven körül? Ha él az apja, hogyan él? Még dolgozik, alkot, a nyugdíjas éveiben is? Vagy épp olyan az egészségi állapota, hogy ápolásra szorul? Bármelyik megeshet. Nem...

Alkonyodott a tóparti ház körül. A nagy ablakok előtt a stég után a Csukás tavacska fűzfáit a Badacsonyhoz egyre közelebb nyugvó csillagunk narancssárga sugári simogatták. Amint a horizont alá ért a fényes korong, a kandalló pislákoló tüze egyszeriben fellobbant. Mintha bele költözött volna az égről a Nap.

Tisztelet és szabadság, Polgártárs! Így is köszönthette volna a kezelőorvos, ha egyáltalán ajtót nyitott volna a kopogásra, de az ajtó csukva maradt. Így aztán Sztív fogta magát és nehezen viselve a váró zsúfoltságát, az enyhe tavaszi koraestében kiment a sürgősségi osztály bejárata elé. Némi téblábolás után leült törökülésben a fotocellás ajtókkal...