Hová tűnik az élet a lábunk alól, a földjeinkről, a tavainkból, a mindennapjainkból? Egy újabb éjszaka álmatlanul. Álmatlanul? Hiszen elaludtam este fél nyolc körül. Éjjel egy. Ébredek. Első mozdulatommal hangüzentet küldök a Kedvesemnek, aki hétszáz kilométerre jár már. Későn indult el, jóval később, mint szeretett volna. Elszaladt az idő. Együtt....

Hajnalban vagy reggel egy kávé. Ez fix eligazodási pontja a napnak. Minden ezzel kezdődik. Az agyműködés ezzel kezdődik. Az első kortytól kezdve lehet összeállítani a napi teendők listáját. Habár sokan arra esküsznek, hogy este megalkotják a következő nap forgatókönyvét, Sztív számára valahogy ez nem megy. A nap vége az a nap vége, nem a következő...

Este hét lett. A svájci órája huszonnégyórás számlapján pontosan tizenkilencre állt a mutató. A szavazás lehetősége lezárult, a játék véget ért. A tóparti alkonyatban az elmúlt ötven nap eseményei peregtek a fejében. Legfőképpen azok a mondatok, amelyek azoktól hangoztak el, akik a visszalépés lehetőségének megfontolására buzdították.

Sokfüst-völgy békés hely volt.

Korahajnalban járta az öreg halászfalut. Ilyenkor sem látszott a településen az a több ezer turista, aki oda özönlött minden nyáron. Várta a pirkadatot, ami még igen messze volt időben. Nem tudott aludni. A kampányon járatta a tekervényeit.

Muszáj volt megszöknie két napra. Környezetváltozást előidéznie. Távolabbról tekinteni a dolgaira. Vízpartra...

1983 lehetett. Apám tart karján és néz büszkén rám a régi ház udvarán, ahol a szegfűkörte árnyékában szundikálva töltöttem gondtalan gyermekéveim. Büszkén néz, így 43 év távlatából is, azt hiszem. Agrármérnök, talajtani szakmérnök, szőlőtermesztő és borász szakmérnök lettem. Nem voltam aktív közéleti szereplő, mostanáig. Azért léptem elő a...

A hajnal fényeire ébredt abban a tóparti házban, ami vagy harminc éve készülgetett. Úgy volt, hogy erre a hét végére teljesen használható lesz, de hát az igazmondó, megbízható mesterek Somogyországban is nehezen elérhetőek.

A kellemesen meleg nyári napon, a fövenyen fekve szárítkozott és csodálta maga előtt a vizet, a hegyeket, a kék eget. Az északról érkező felhőfoszlányok el-el takarták a Napot, melynek sugári olykor fátyolként omlottak a vízre, hol távol, a vitorlások útjának festve aranyhidat, hol közelebb, nagy fényes pajzsként terülve el a szelíd hullámokon.

Van az a jelenet az Utolsó szamuráj című filmben, amikor a végén Katsumoto összerogyik a harcmezőn a cseresznyevirágzás idején. Abban a pillanatban, amikor ott haldoklik, akkor találja meg a tökéletességet a cseresznyevirágzásban. Talán nem kell halálunk pillanatáig várni, hogy úgy érezzük, minden tökéletes. Talán történhetnek ilyen pillanatok az...