A kellemesen meleg nyári napon, a fövenyen fekve szárítkozott és csodálta maga előtt a vizet, a hegyeket, a kék eget. Az északról érkező felhőfoszlányok el-el takarták a Napot, melynek sugári olykor fátyolként omlottak a vízre, hol távol, a vitorlások útjának festve aranyhidat, hol közelebb, nagy fényes pajzsként terülve el a szelíd hullámokon.

Van az a jelenet az Utolsó szamuráj című filmben, amikor a végén Katsumoto összerogyik a harcmezőn a cseresznyevirágzás idején. Abban a pillanatban, amikor ott haldoklik, akkor találja meg a tökéletességet a cseresznyevirágzásban. Talán nem kell halálunk pillanatáig várni, hogy úgy érezzük, minden tökéletes. Talán történhetnek ilyen pillanatok az...

Kellemesen hűvös volt a reggel, Sztívnek sétálni volt kedve a tóparton. A várkanyar alatt haladt el az öreg Forddal, aztán a malom után a kőfal árnyékában könnyen talált is helyet. Ott letette a szekeret és az oda vezető úton gyalog indult visszafelé.

Végre vízen volt a bárka, kifutottak, maguk mögött hagyva a partot, hogy feledjék kissé a gondjaikat. Ki-ki a sajátját. Mi gondja lehet egy férfinek valamivel negyven felett, csaknem ötven körül? Ha él az apja, hogyan él? Még dolgozik, alkot, a nyugdíjas éveiben is? Vagy épp olyan az egészségi állapota, hogy ápolásra szorul? Bármelyik megeshet. Nem...

Alkonyodott a tóparti ház körül. A nagy ablakok előtt a stég után a Csukás tavacska fűzfáit a Badacsonyhoz egyre közelebb nyugvó csillagunk narancssárga sugári simogatták. Amint a horizont alá ért a fényes korong, a kandalló pislákoló tüze egyszeriben fellobbant. Mintha bele költözött volna az égről a Nap.

Tisztelet és szabadság, Polgártárs! Így is köszönthette volna a kezelőorvos, ha egyáltalán ajtót nyitott volna a kopogásra, de az ajtó csukva maradt. Így aztán Sztív fogta magát és nehezen viselve a váró zsúfoltságát, az enyhe tavaszi koraestében kiment a sürgősségi osztály bejárata elé. Némi téblábolás után leült törökülésben a fotocellás ajtókkal...

Leült a kertben egy rozoga zöld sámlira a nyitott pinceajtó elé, töltött egy pohár Irsai Olivért és szemlélődött a tavaszi zsongásban. Arra a nagy cseresznyefára gondolt, ami a távoli birtokon, a szembe szomszédnál állt magányosan, és úgy tűnt, milliónyi méh porozza.

A két hegy között tért nyugodni a nap, a tóparti ház körül csend volt és nyugalom. Ide nem ért el a világ zaja, vagy ha be is szűrődött valami abból az értelmetlen károgásból, amit mostanában még hírnek neveznek, valahogy tompult az egész. Itt az anyatermészet ölébe hajthatta az ember a fejét, az gyengéden a fülére tette a kezét, miközben azt...

A patakparton sétált dél felé, a folyásiránnyal szemben, a vár magasodott a távolban. Az előző napra gondolt, amikor rögtönzött idegenvezetővé lépett elő a balatoni barátoknak. Erre kirándultak, megmutatta hát nekik a Dunát a magasból, aztán közelről, majd a vizek városába gurultak át, ahol a várat járták körül és a történelmi nevezetességek...