Ringatózunk

Végre vízen volt a bárka, kifutottak, maguk mögött hagyva a partot, hogy feledjék kissé a gondjaikat. Ki-ki a sajátját. Mi gondja lehet egy férfinek valamivel negyven felett, csaknem ötven körül? Ha él az apja,  hogyan él? Még dolgozik, alkot, a nyugdíjas éveiben is? Vagy épp olyan az egészségi állapota, hogy ápolásra szorul? Bármelyik megeshet. Nem talál irányt a párkapcsolatban? Belefutott egy rossz üzletbe, szorongatják, fenyegetik...?

Mindkettejük batyujában volt valami ezek közül. A kérdés az volt, mit osztanak meg egymással belőle. Sztív őszinte volt, nyitott szívű, abszolút barátjának érezte Gébet, aki még be volt zárkózva a gondjával. Épített egy falat. Ő a fő problémájáról most nem beszél, mert azért jött, hogy azt maga mögött hagyja. Így nehezebb lesz "vallomásra" bírni, gondolta Sztív, úgyhogy rá hagyta. Majd mondja, ha akarja.

Sztív fejében azért lepörgött néhány képzeletbeli párbeszéd. Ami azért is volt jó, mert addig nem a saját, eddig még megoldatlan nehézségeivel volt elfoglalva. Sztív mindig is igényelte a társalgást, a közös gondolkodást. Most csak a gondolatok száguldoztak a fejében - akár a fecskék a víz felett vacsora időben - arról, hogy mit mondana, ha Géb végül mégis megnyílna:

Azt gondolom, hogy téged felültettek barátom. Olyasvalaki, akire talán nem is gondolnál. Mindig minden tettünknek következménye van. Te kibabrálsz valakivel és ő bosszút áll. Pedig nem is olyannak ismerted. 

Tudom tudom, eszedbe jutott ez is. Csak aztán elvetetted. Vagy épp úgy voltál vele, ez a helyzet megoldásában nem segít. A bosszúra nem lehet bosszú a válasz. Majd a karma teszi a dolgát. Meg tudom erősíteni. Amikor én bajba kerültem, egy borgőzös estén kinyilatkoztattam: aki nekem árt, ártani próbál, az ezerszeresen fizeti meg az árát. 

Lassan hét éve, hogy leperegtek az események az életemben, aminek igen súlyos következményei voltak. Hallottam azokról az emberekről, akik segíthettek volna, de félre álltak. Vállalhatták volna a felelősséget, de elsunnyogtak. Támogató, védelmező szavakkal illethettek volna, de inkább becsméreltek. Lassan mind megfizetett a tettéért. Van, aki majd most fog. Pedig senki ember fiát nem kértem fel, hogy segítsen a bosszúban. A kinyilatkoztatás. A kimondott szavak ereje. 

Szóval barátom, beszélj bátran. Meg fog jönni a megoldás. Az ügyvéd barátom anno azt mondta: lehet, hogy azért történik a nagy baj veled, hogy valami még nagyobbtól megóvjon. 

Mindegy a lépték. Évek, milliók, tízmilliók, százmilliók, emberi sorsok? Feltetted-e már magadnak a kérdést: kibírom? Megkaptad-e már a választ: könnyedén. Vagy: nehezen, de biztosan. Bármelyik is a válasz, leegyszerűsítve: akkor meg miért is lenne szükséges ezen őrlődni? 

Mert olyan igen ritkán adódik, hogy valamit nem bír ki az ember. Ilyen eseményeket, mint egy rossz üzlet, egy rossz vállalás, amin sok-sok forint múlik. Jöhet egy százszor jobb, ami bőven betakarja, fedezi ezt. Remélem, hogy gondoltál erre! Remélem, hogy van benned egy álmodozó is, amellett a kőkemény, racionális, keményfejű mellett, aki vagy, akinek látlak, anélkül, hogy igazán ismernélek. 

Bennem van egy álmodozó. Aki többet, jobbat is el tud képzelni magának, mint amije most van. De egyébként ezt később felülvizsgálom a saját dolgomban, mert nekem amúgy nem is olyan rossz úgy, hogy gyakorlatilag "nincs semmim". De, ha a helyedben lennék, egyszerűen csak elképzelném, hogy hogy lehet majd ebből jól kijönni. Hiszen, amit elképzelünk, képes megvalósulni. Ez a legegyszerűbb, legigazabb törvénye az univerzumnak.

Lágyan ringott a csónak. A süllők ott tanyáztak a szokásos helyükön, de ezúttal sem sikerült a kedvükre való csalit elhúzni az orruk előtt. A csónak legalább vízre került. 

Másnap reggel újra kifutottak. A halak ismét a vízben maradtak. Gébnek volt két őszinte mondata a nehézségeiről. Ez pont elég volt, hogy Sztív ne találgasson tovább. Csendes bólintással elkönyvelte a hallottakat, mert úgy gondolta, Géb most nem igényelne visszajelzést. 

Csaknem tarajos hullámokat korbácsolt a hajnali déli szél, ami aztán északkeletibe fordult. Ahogy a csónak szelte a habokat, az egész jó sebességet adó villanymotornak köszönhetően a hullámzással szemben is, a becsapódó hajóorr porlasztotta víz permete hűsítette Sztív arcát. Hát ez a szabadság! Ezek a pillanatok. 

Folytatjuk Barátom.

Sztív