Nyári nap
A kellemesen meleg nyári napon, a fövenyen fekve szárítkozott és csodálta maga előtt a vizet, a hegyeket, a kék eget. Az északról érkező felhőfoszlányok el-el takarták a Napot, melynek sugári olykor fátyolként omlottak a vízre, hol távol, a vitorlások útjának festve aranyhidat, hol közelebb, nagy fényes pajzsként terülve el a szelíd hullámokon.
A vízben épp csak Martin és Szoni lubickoltak és az ifjúságra jellemző lelkesedéssel beszélték meg az első munkahelyeik adta élményeket, nehézségeket. Fiatalok, lelkesek, ábrándozók, a világra nyitottak mind az eszükkel, mind a teljes szívükkel. Így maradjon egész életükben, mert annak, aki így áll az élethez, könnyű dolga van.
Egyrészt vonzza azokat az embereket, akik hasonlóan éreznek, gondolkodnak. Másrészt nem mérgezi őket dráma, számítás, nehéz, rosszindulatú érzelmek, gondolatok más emberekkel szemben. Talán úgy van, hogy kortársakat látnak maguk körül, egy másik embert, tele reménnyel, jóindulattal irántuk, a világ iránt és ez egyfajta hidat képez közöttük. Együttműködnek, megbeszélik egymás gondját-baját, megosztják örömüket, együtt, egymást segítve fejlődnek, nemesednek.
Nekem eltelt az ifjúságom, és aztán eltelt most már másodszor, mire rájöttem, mennyire fontos így szemlélni az embereket körülöttem, így állni hozzájuk. Mennyivel jobb lenne a világ, ha mind azt hoznánk magunkkal otthonról, hogy hogyan dolgozzunk, éljünk együtt úgy másokkal, hogy az mindannyiunk jólétét, jól létét, emelkedését szolgálja.
Hajnali háromnegyed négy van. Itt ülök egy mérnöki irodában, amit a barátaim tartanak fenn. Innen gépelem a sorokat. A barátaim, akik a választott családom. Olyan erőforrásmegosztást tartanak fenn egész életükben másokkal, ami példaértékű. Kis léptékben, de úgy harminc éve igyekeznek azon, hogy a munkájukkal ne csak maguk éljenek jól, hanem bizony azok is, akik nekik dolgoznak. Rám legalábbis ez a hatás vetül.
Talán mindenkinek így kellene. Erre a hozzáállásra új üzleti és társadalmi modelleket lehet építeni, én magam persze kevés vagyok hozzá, hogy mindezt átgondoljam és kifejtsem. De ha jobban belegondolok lesz benne segítségem. Kezdettől fogva használom, "tanítom magamra" az egyik mesterséges intelligenciát, így egy elég széles adatbázisból dolgozva állítja össze a kérdéseimre a válaszokat vagy foglalja össze bő lére eresztve, amit magam, talán csak néhány mondatban tudok. Megírja a lényeghez a körítést. Aztán kiválogatom, mit hagyok meg a körítésből.
Igen, valahogy így (is) szoktam használni - egyébként ez a szöveg, meg itt az összes, mentes és független az MI-től. De szakmai vagy komolyabb filozófiai kérdésekben nagy segítség. Nagy segítség abban, hogy nevén nevezze, keretbe foglalja a dolgokat. Megkönnyíti a munkát.
Negyvennégy leszek nem sokára, egy nyári napon, és annyi jó változást szemezek a világból, amennyit csak bírok. Szeretnék tevékeny része lenni annak, ami nem csak engem emel emberileg, hanem mindenkit, az egész társadalmat. Ennek szellemében éldegélem napjaimat és keresem a lehetőségemet az alkotásra, a létezésre.
Hogy miért írom most ezt mind le? Talán miattad, ha most olvasod ezeket a sorokat. Csak hogy lásd, így is lehet.
A fejemben két beszélgetés a tegnapi napról, ami már a Tópart Akadémiához tartozik. Ha tétováznék "papírra vetni", majd szóljatok rám! Elöljáróban annyit, hogy az egyik főképp az emberi kapcsolatokról szól majd és Géb barátom fogalmazta meg, egy korábbi közös halászat alkalmával, a másik apa-fia kapcsolatról, amilyennek tegnap láttam, Géb és Martin között, amint a lugas árnyékában társalogtunk a tóparti háznál.
Azt hiszem, innen folytatom, hamarosan, csak más felületen. Keressétek majd! Segítek rátalálni majd!
Isten áldjon benneteket, ölelés
Sztív