Egy maréknyi parázsért

Emlékeztek még Sokfüst-völgy legendájára? A törzsre, amely időközi választással új törzsfőnököt választott Félreértett Bölény helyett. A kihívók között ott volt Füstöt Ismerő, Sokfelé Bólintó és Nyugvó Oroszlán. Sokfelé Bólintó nyerte el a törzs bizalmát és a törzsi tanács első ülésén, az első tűzgyújtáskor a nevét meghazudtoló döntéseket hozott. Innen folytatódik a Völgy története, Nyugvó Oroszlán tollából.

Azután, hogy a szavazás lezárult és egyértelmű volt, ki kapta a legtöbb tollat, minden jelölt heves gratulációba kezdett. Mindenki elismerően szólott ahhoz, aki több tollat gyűjtött őnála, még ha kampányban úgy tűnt is, nem is egy törzshöz valók. Micsoda beszéd ez, micsoda viselkedés, gondolta Oroszlán. Előbb állítom, hogy az ellenfél nem tud vadászni, nem ért az aranyhoz, nem ért a természet törvényeihez, nem ért a törzzsel való bánáshoz, minden létező módon kétségbe vonom a hozzáértését a dolgokhoz, az alkalmasságát a törzs vezetéséhez, ennek ellenére a legtöbb tollat kapja az illető és akkor utána szép szavakkal elismerem őt, az eredményét. És ezzel minden rendben van. Esetleg, ha az érdekem úgy kívánja, még hízelgek is az illetőnek, hátha leesik majd valami falat nekem is a közös vadászatokból. 

Oroszlán nem ismerte az ilyetén alakoskodást. Félre vonult. A törzs tagjai döntöttek. Vakon. Elfogadta. Elvonult a saját kis tüzéhez, messzebb a falutól. Szemlélődött. Várta a kedvesét, hogy érkezzen, messze földi vadászatokból. Ő egy másik törzzsel élt hosszú évek óta, de mióta megismerte Oroszlánt, úgy érezte, hozzá tartozik, az itteni törzshöz. Csak nem tudott elszakadni egycsapásra attól a helytől, ahol majd két évtizedet töltött. 

A törzsi tanács vezetője tehát Sokfelé Bólintó lett, ám az első tűznél, győztes harcosként domborítva mellkasát bizonyította, nem akar mindenkinek megfelelni. Annak sem, akinek a szavára egyáltalán elindult a választáson. A kérdés Oroszlán fejében, bő egy hónappal az első tűzgyújtás után már csak ez volt: vajon Keserű Árnyék tanácsbéli sorsa valóban sorsszerű, vagy csupán megrendezett? Miért esett el a helyettesi rangot jelentő tollaktól? A véletlen műve lenne? Vagy a színjáték része? 

Más kapta hát a helyettesi tollakat. Egy, Oroszlán számára addig ismeretlen hölgy tagja a törzsnek. Ott volt még a tanácsban tagként Más Tüzénél Melegedő. Aki, ha nem választják meg a törzs vezetői között tagnak ahhoz a csoporthoz, amelyik a törzs aranykészletéért felel, akkor nem került volna oda a választott vezetőkön kívül, külső tagként Forduló Szél sem. Forduló Szél az előző vezetés tagja volt. Sikeres vadász, aki más törzsek vezetőivel szemben sok csatát nyert. Oly sikeres vadász volt, hogy a szomszéd faluban sok indiánt élelemmel látott el a zsákmányaiból. Természetesen nem ingyen. A maga aranyát gyarapította a szomszédoknál tartott lakomákból, és ezt egyébként nagyon helyesen és sikeresen tette. 

Forduló Szél beszélgetett Oroszlánnal. Egyszer személyesen a választás elején. Aztán egyszer füstjelekkel később, de akkor már egészen mást üzent, ahhoz képest, mint amit személyesen mondott. Csakugyan úgy hatottak a szavai, a tettei, mint a tavaszi szél. Kedve szerint fordult, amerre épp az érdeke kívánta.

Mosolygó Aranyhold, nevéhez híven lett a kincsek legfőbb őre. Szava, kisugárzása erősebb volt szinte valamennyi választott vezetőjénél. A kincstár vigyázásban, Oroszlán szemében úgy tűnt, Mosolygó Aranyhold szövetségesre találhat Szelíden Evező Bölény társaságában. Ő volt az a törzsi tag, aki más törzsek közötti áruk mozgatását volt képes jól szervezni és maga is elvégezni. Bizalmat kapott a törzstől és kellő számú tollat a választás során, hogy oda kerüljön a vezetők közé. Mosolygó Aranyhold, Szelíden Evező Bölény, Más Tüzénél Melegedő és Forduló szél volt hát a törzs aranyának őrzője, felelőse annak, hogy a készlet ne apadjon. 

Félreértett Bölény, az előző törzsfőnök a választást követően gratulált a megválasztottaknak és elcsendesedett, elvonult a saját sátra tüzéhez. Nem úgy, mint Füstöt Ismerő. Habár ő úgy nyilatkozott egy személyes találkozójuk alkalmával Oroszlánnak, hogy hagyja a törzs dolgait, egy kis idő után olyan tüzet gyújtott, időről időre, amivel oda vonta a törzs egyes tagjainak figyelmét. Bárki dobhatott a tűzre, bármilyen fát, és bizony gyakran rossz fát hoztak egyes indiánok, amit a tűzbe dobva olyan füst kerekedett, hogy nem látott még olyat Sokfüst-völgy népe. Füstöt Ismerő nem győzte a tüzét újra rendezni, az égbe menő mindenféle füstjelet úgy korrigálni, hogy az ne adjon okot félreértésre vagy pánikra egyes indiánok között. 

Füstöt Ismerőt rendkívüli módon lekötötte ebbéli tevékenysége, és mindemelett jól tájékozott az előző törzsi vezetés döntéseit illetően, amivel feltárt bizonyos részleteket a törzs tagjai előtt, a törzs arany készletének változása tekintetében. De ritkán kapott elismerést ezért a tevékenységéért. Sőt, ha lehetett egyesek támadták érte és azzal vádolták, hogy nem tudja elfogadni, hogy a választáson csak a második legtöbb tollat kapó jelölt vált belőle. De a tüzéhez azért szívesen odaültek ők is. Mire egy-egy tűz kihunyt, és a törzs tagjai elszenderedtek, egyesek hajlamosak voltak egy maréknyi parazsat elmarni a maguk részére. 

Bizony. Mintha egyesek csak egy maréknyi parázsért ültek volna oda más tüzéhez. Pedig a tűzgyújtásnak nem ez a lényege. Nem lesz jobb az ember tüze más parazsától, amit lopva szerez. Csakis a sajátból érdemes kiindulni és dolgozni. Felajánlani a sajátból valamit a közös tűzgyújtáshoz. Meghívni másokat a saját tüzünkhöz. Tanácskozni a tűz felett és hazavinni az elhangzottakat. Aztán tüzet rakni újra és újra, újra tanácskozni a korábbi tapasztalatokat, a további terveket. Dönteni és menni előre, ahogy az idő halad. Azon igyekezni, hogy mindenki jól tudjon melegedni bárki tüzénél. Minden különösebb magánérdek nélkül. Ez a törzsi közösség, ez az összetartozás. Elégedett fejbiccentések a tűz fényénél, melyek azt jelzik a másiknak: jót tettünk. A közösségnek.

Várta, várta a Kedvest. Egy szomszédos faluban. Ritkán szólott valamelyik tűznél. Még nem látta a szerepét. Jegyzetelte a törzs krónikáit. Időnként szólott. Úgy gondolta, ez most elegendő. A saját tipijének tüzével foglalatoskodott. Nem ment senki tüzéhez hozzá egy maréknyi parázsért. 

Minden nap új tűz gyulladt a lelkében a kelő Nap fényével: hogy jól éljen. Jó meleget árasszon a tüze mindenkinek, akit szeret, és azoknak, akik szívesen jönnek vendégségbe a tüzéhez, melegedni, társalogni egyet.