Hetedik nap

A hetedik napon megpihent. Megpihent volna, de rég nem látott áldás hullott az égből és betakarta csillogó fehér selyemtakarójával a bűnös világot. Hajnali három volt. Csend. A csend. Varázslat. Téli álom - pár órára. 

Keskeny utat készített a fáskamráig, ahol a másik hólapát volt. A rövid nyelű, aminek műanyag az eleje. Azzal csendesen lehet dolgozni az éjszakában. A könnyű porhó egyébként is légies mozdulatokkal kupacolható volt. 

De rég volt ilyen szép, de rég volt ilyen sok! Milyen jó, hogy jött! Hogy kell a földbe ez a nedvesség! Igaz, a falun belül dolgozni kell vele. De ki bánja? Sztív nem bánta, halmozta a meggy, a szilva, a dió és a fenyőfák alá az egyik szomszédtól a másikig. Most ő volt soron. Tanár Úr, a jobb oldali szomszéd, aki közel volt már a nyolcvanhoz, vagy talán már túl is volt rajta kicsivel, így is folyton megelőzte. Most kivételesen nem. Hajnali háromkor még az igazak álmát aludták az utcában, Sztív ébren volt és odakint csendben dolgozott.

Új nap, új interjú. A sokadik. Elvileg van egy hely bebiztosítva. De jobb lenne, ha kettő lenne alapon tovább pályázott. Végül amiért reggel elindult, sajnos nem lett meg. De azért korán kelni, utazni, csodálni a lelassult világot jó volt.

Hideg a reggel a nyolcadik napon. Hidegebb, mint tegnap. A közösségi média felület feldob több emléket az elmúlt évekből, a metszés kezdetéről. Alighanem most még várhat kicsit a szőlő. A böngészőben megnyitva egy lap, valami tanulni való "karriertervezés" témában. Vagyis inkább ahogy a GPS mondja: "újra tervezés". Aztán ha unalmassá válik az elmélet, szükség lesz valami tesz-vesz tevékenységre. Alánézni az autónak, elmenni alkatrészért, megnézni a dédimamát. Legyen valami jövés-menés a napban. Délután egy masszázs, lelki feltöltődés. Talán még szaunázni is jó lenne egyet.

Húszhuszonhat, gyere rám! Nem tudom mit akarsz tőlem, remélem érthetően adod elő. Nekem van egy elképzelésem rólad. Ha nem is lesz egy az irány, remélem azért lesznek jó metszéspontok. 

Sztív