Keringő két négyzetméteren

Ballal lép, jobbal lép, termék le, alapanyag fel. Jobbal hátra, ballal mellé, ajtó bezár. Vár, vár, ajtó nyílik, panelre kopp: üres járat, ajtót csuk. Jobbal hátra, termék letesz. Balra fordul, egyet lép, bal kezében fele anyag, még egyet lép, másik fele, ajtó elé vissza vele. A robot hegeszt, Sztív meg vár. Az ajtó előtt a neon fényben alapanyagot mustrál. Nyílik az ajtó, belép rajta, cseréli a kész darabot, kilép, így mozog egész nap, mint egy szorgalmas robot. Keringőzik két négyzetméteren.

Ötszáz darab. Ennyi a norma. Harmadik napra sikerült is. Végre nem volt különösebb géphiba. Mivel kevert volt az alapanyag, egy időre mindkét oldal ment. Kevesebb volt az üres járat. Mindegyik darab a neki megfelelő oldalon készült. (Forgózsámolyos a cella, "A" és "B" oldallal.)  Ilyen egyszerű. Azt mondták, nem lehet egyszerre a két oldallal gyártani ezzel az öreg géppel. A fogd meg a söröm effektus. 

Már a portán azt mondták: ne jöjjön ide dolgozni fiatalember, nem jó itt. Ez meg kihívás. Szóval azért van itt. Így nem lehet, úgy nem lehet, itt ez nem az a hely, nem az a gyár. És mitől nem az? Attól, hogy nincs benne olyan ember, aki úgy döntene és úgy dolgozna: de, mostantól lehet másképp. 

Minden esetre nem érezte otthon magát. Nem jó helyen volt. Semmilyen szempontból. Igyekezett nem foglalkozni az olyan megjegyzésekkel, hogy "ezen neked nem kell gondolkodni" és hasonlók. Csak elmosolyodott és azt gondolta: ha tudnád barátom... 

Miért is gondolkodom azon, miért nem érsz már megint ide a targoncával. Az új kollégádat még csak üres villával láttam közlekedni. Most vagy a panelt nem sikerült kitanulnia három nap alatt, amin jön az infó, meg rögzíteni kell, mit honnan-hova visz éppen. (Nem túl acélos a mentora.) Vagy rosszul tájékozódik térben. Vagy egyszerűen csak léhűtő. 

Mindegy. Nem szabad okoskodni, mert hamar megutálnak. Nem folyamatmérnöknek szerződtettek, csak gépkezelőnek. Majd lesz más, lesz jobb.

Különben jól megy a cégnek, meg úgy a magyar iparnak. Az új sorompó konzolját rozsdamentes menetes szárral kordonozták körbe. 

Egyébként a legtöbb gyárban a mennyezetről lógó szerelvények (kábelcsatornák, csövek stb.), teljes hosszukban menetes, menetes szárakon lógnak. Ez sokszor 1,5-2 méternyi megmunkált anyag, ezerszámra. Nem lehet azt előre tervezni, tól-ig, hogy milyen hosszra van szükség és menetet vágatni a vas két végére mondjuk 20-20 centiméternyit, hogy szintezni lehessen? Micsoda észbontó pazarlás ez?

Mert amúgy az iparban, az autópiparban különösen, minden nagyon ki van már dekázva manapság, ami az anyagmegmunkálást, -felhasználást illeti. Ezt nem lehetne még? 

Nyílik az ajtó, csattan csapódik. Belép, cserél, kilép, csukódik, nyílik, zár, letesz, felvesz, nyílik, belép, cserél, kilép.

Közben gondolkodik, gondolkodik. Miért nem lehet könyvet írni gondolatban, munka közben?

Sztív