Kifogtam

Kifogtam az aranyhalat, mondhatnám, de ezúttal ő nem lett meg. Pontosabban egy hófehér koi ponty, aki remélhetőleg ott úszkál most is, valahol a nagy vízen. Bogarászom az állásajánlatokat. Annyi van, mint hal a hálóban, de engem csak egy érdekel: az az egyetlen egy, amire most azt mondanám, ez nekem való. Bizony nem egyszerű rátalálni arra az egyre, ennyi között. 

Képzettségem, tapasztalatom annyi féle, ahány féle szerzetet összeszedett a háló újfent. Ebből sokszor csak azt szabad kínálni, amire a leendő munkahely vevő. A kárász, keszeg, törpeharcsa szintű képzettségeket, készségeket a legnemesebbekre (harcsa, süllő, csuka) áhítozó munkáltatók elől inkább el kell rejteni. Mérnök, aki az iszapban jár? A büdös, nyálkás halat válogatja és majd ő akarja megmondani nekünk a tutit?

Igen, én. Sokszor vidéki / falusi / paraszti egyszerűséggel, feltételezve, hogy abból mindenki ért, a nyolc általánost végzett dolgozótól a gyárigazgatóig mindenki. Egyszerű és egyértelmű beszéd, lehetőség szerint kerülve az idegen szavakat. Divatos vagy mérnökiesebb azt mondani, hogy implementál, mint azt, hogy alkalmaz / bevezet / megvalósít? Aki kedvét leli benne, alkalmazza az implementált az alkalmaz helyett, én nem lelem kedvem benne. Azt sem gondolom, hogy az alkalmazásával fényezhetném a mérnöki észjárásomat.

Nehéz a gondolkodásra való képességet reklámozni, eladni, elfogadtatni. Egyszerű, kétkezi munkánál a jól képzett, ámde tapintatlan emberek, hajlamosak lehetnek azt mondani: itt nem kell gondolkodni. Magam sosem mondtam ilyet, nálamnál kevésbé képzett embernek, ellenben kaptam ilyen megjegyzést többször. Akkor rosszul esett, ma már csak mosolygok rajta. Különösen, mikor végig gondolom, hogyan mozogjak a nyolc órás műszakban, hogy még csak el se fáradjak, és úgy is meglegyen az a bizonyos darabszám. Mert kis gondolkodással, a mozgás megtervezésével, az alapanyagok megfelelő elhelyezésével bizony ezt is el lehet érni. Ha lehet, meg is mutatom az utánam következőnek vagy annak, akinek igénye van rá vagy annak, akin látom, hogy elfáradt. 

Igen, ez is feladata lenne egy mérnöknek vagy egy műszakvezetőnek vagy egy trénernek, mentornak, bárkinek, aki munkafolyamatért felel. Milyen a dolgozónak, azt a feladatot nyolc vagy tizenkét órán keresztül végezni? Hogyan tudja könnyen megoldani? Nem mindenkiben van meg a képesség vagy a hajlandóság, hogy felmérje a saját munkavégzését ilyen módon. De szinte bárki terelhető abba az irányba, hogy a napja könnyebb legyen. 

***

Este van, este van. Teázom. Egy újabb önéletrajz elküldését követően, "hogyan váljunk íróvá" témában előadást hallgatok / nézek Youtube-on. Ez most díjmentes. Most épp nem járok semmilyen iskolába, nem veszek részt semmilyen fizetős kurzuson. 

Annyit jártam iskolába, hogy már hiányzik, ha nem járok. Főleg így ősszel. Talán majd jövőre beiratkozom még valamire. 

Elcsenek még egy szaloncukrot a spájzból. Azt hiszem, majd venni kell még. Mára csak ennyit az írásból, még egy picit az írástudásból. Aztán szundi, mert hamar háromötven lesz. Holnap már szerda! Még "egy kis" robot munka a gyárban. Majd szuggerálom a telefont. Akadjon a hálóba az az aranyhal: kifogom azt az "álommelót". 

Sztív