Kizsákmányolás

Menni kell. Ma éjjel is menni kell. Kettőszáznegyvenháromezer forint. Ennyiért kell menni. Ennyit bírtak utalni egyhavi munkáért. Három műszakban, napi nyolc órában, hétfőtől péntekig. Jó, volt benne öt nap betegség miatti távollét. Ennek egy része betegszabadság, egy része táppénz. A távollét további jutalma a teljes havi cafeteria (harmincnégyezer forint SZÉP-kártyára) megvonása, bruttó tízezer forint jelenléti bónusz megvonása. Ez utóbbi oké. Az előbbi nem annyira oké. Úgy az egész, nem annyira oké. 

Nem miattam, mert addig játszadozom itt, ameddig nincs jobb. Azok miatt, akik évtizede dolgoznak itt tisztességgel. Miattuk nem oké. Akiknek a munkájától egyáltalán létezik az egész cég, őket sanyargatják így. A kétezer-huszonnégy évi nettó árbevétel harmincmilliárd forint volt. Mondjuk hetvennyolcmillió euro. Azért váltom át, hogy aki csak euróban számol, az is értse. A termelés legalsó szintjén lévő dolgozó becsült nettó átlagbére, egy hónapra legyen mondjuk háromszázezer forint, azaz hétszáznyolcvanhárom euro. Ühüm. Irány a felzárkózás, kétezer-harmincra varázsütésre annyit keresünk, mint a sógorok. Harminc évvel ezelőtt...

Tegnap ötszázötvendarab alkatrészt gyártottam a gépen, aminek a műszaknormája ötszázegy darab. Egyszerű alkatrész, két részből áll, hét ponthegesztés tartja össze. Darabja érhet, mondjuk három eurót. Akkor az előállított érték ezerhatszázötven euro volt, hatszázharmincegyezer-kilencszázötven forint. Munkabérem az átlaggal számolva nettó tizenötezer forint (harminckilenc euró és tizenhat cent). Jó, bruttósíthatunk. Kis számolgatást követően biztos vagyok benne, hogy a nyolc órás műszakban előállított érték négy százalékát sem érte el így sem a munkabérköltség. Ez csak egy példa, egy nem túl értékes terméknél. 

De, ebből is képesek lejjebb faragni. Hogy "ösztönző legyen", hogy bejárjon dolgozni az ember. Mondjuk betegen is. Egyetlen kérdésem van az ilyen cégek vezetőihez: ti normálisak vagytok? Bocs, van még kérdésem. Ti komolyan azt gondoljátok, hogy elhiszi nektek valaki, hogy itt drága a munkaerő? Hogy a (drága) munkaerő miatt nem elég hatékony a termelésetek? 

Ó persze, tudom, hát milyen rettenetes sok költség van még azon a terméken. Kezdve például a tizenöt éve működő gépek bekerülési költségével. Megnézném a számokat, hogy hányszor termelték ki a bekerülési költségüket. Valahogy nekem ez az egész sántít. Nem egy cégnél. Az elmúlt négy-ötnél, ahol előfordultam, aztán az ajtón, amin befordultam, hamar kifordultam, mielőtt magamból kifordultam. A lehetőségek illúzióját tele szájjal prédikáló, aljas, kizsákmányoló zsarnokok vagytok.

Nem a ti hibátok. Nem csak a kormány hibája. A társadalom hibája. Azért, mert hagyjuk. Szó nélkül hagyjuk vagy a szó, nem hagyja el a gyár kapuját. Pedig megérne egy szép kerek munkaügyi pert, amit mondjuk egy szakszervezet indít a dolgozókért. De se szakszervezet, se olyan bíróság vagy más szervezet, amitől elvárható lenne, hogy az embereket képviselje az ilyen cégekkel szemben.

Ha így sem termeltek nyereséget, akkor még mindig elverhetitek a port azokon a dolgozókon, akik azt mondják: kis pénz, kis foci. A darabszám ma is annyi, amennyi sikerült. Ötszáz helyett két-háromszáz. Mantrázni lehet, hogy "pénzzel nem lehet motiválni". De ha már autóipar, állítólag volt egy Henry Ford nevű fickó, aki megfizette a melóst. Ez száztizenegy éve bejött neki, ma nem működne?

Ha meg máson már nem tudtok spórolni, nem tudtok jobb eredményt elérni, de a melóst így kicsináljátok, akkor lenne egy javaslatom a számotokra más ágazatban szerepelni. Állítólag a NASA keres olyan személyeket, akiknek olyan a bőr a pofijukon, mint a tiéteken. Az űrrakéták visszatérő moduljának hőpajzsához keresnek strapabíró anyagot.

Egyébként lehet, hogy lennének építő jellegű, előre mutató javaslataim az évtizedes kollégákkal együtt. Ha mondjuk meghallgatnátok néha a dolgozót. Nekem például szokásom, bárhol vagyok is. Nekem számítanak az emberek, a véleményük, az, hogy hogyan látják a folyamatokat, hogyan érzik magukat. Már csak azt nem tudom, hogyan mondjam el azoknak, akik nem így gondolkodnak, mennyire fontos ez.

Sztív