Láblógatás

Dél - fél egy lehetett amikor megébredt az éjszakás műszakot követően. Ismét fájdogált a buksija, úgyhogy elszédelgett a mosdóba. Langyos vízzel zuhanyozott, hosszan eresztette a vízsugarat a fájdalom középpontjára és mantrázta: mossad el, mossad el. Ilyenkor mindig kicsit jobb is lett rövid idő alatt. 

Úgy volt, hogy alaposan elmosogat pár kisebb boros tartályt délután, miután tegnap volt egy előmosás, öblítés és most a napsütésre bízta a penészkéket, de elengedte. Holnap is van nap. Legyen inkább egy láblógatás a strandon. Előbb még elment a patikába és az orvosi rendelőbe. A doktor nem volt ott csak az asszisztens hölgyek, akiket egy viccel megnevettetett. Nem volt túl jó a közérzete, ezért kért egy vérnyomás mérést és nem volt éppen 120/80. Az okokat kereste, hogy miért és fel tudta sorolni magának a hatásokat, amik érik és befolyásolhatják az értéket. Hát igen, változtatni kéne ezen-azon először is és akkor változtatna a szervezet is a reakcióján. 

Akkor az első változtatás, hogy ma nem dolgozik pluszban, hanem kimegy a Grófi forráshoz és csak lógatja a lábát. Kikapcsolja fejéből a gondolatokat, a gépek zaját, mindent. Sétál a napsütésben a pázsiton, szaunázik, úszik a hűvös, kék vízben, nézi az eget, a vattacukor felhőfoszlányokat. 

Úgy másfél órát töltött el így nyugalomban, egynégyes almafröccsel hidratált és elrágott egy marék kesudiót. Nem volt tömeg, csak a megszokott, ismerős arcok és pár ricsajos kamasz lány. A gondolatai azért elő- előtörtek például az egészséges életmód meg a hanyatló egészségügy kapcsán. 

A rómaiak vagy talán még korábbi civilizációk is, azért ezt a fürdőzés kultúrát jól kitalálták és kifejlesztették. Olyan csodás, megnyugtató lubickolni a kék ég alatt, nem? Felfrissít és regenerál. Sokszor azzal tudom elválasztani a napom, munkát a munkától vagy munkát az azt követő pihenéstől, hogy lezuhanyozok. Hát még a fürdőzés a szabadban! 

Mondhat bármit a doktor, meg előránthatja a recepttömbjét, mint egy cowboy a coltját, de rám hiába tüzel vele. Érzem, hogy egy pettyet túl vagyok terhelve, úgyhogy először is nyugi - mondom itt magamnak és ha hasonló helyzetben vagy, követheted a példámat. 

Egy barátom azt szokta mondani, szeret a kertjében ténykedni, mert amíg a földdel foglalkozik, leföldeli, levezeti a feszültséget magáról. És tényleg így van! Mezítláb a füvön sétálgatni is pont ezért jó. Ezt ma gyakoroltam is, vigyázva, nehogy a virágzó fehérherén méhecskére lépjek. Aztán a kis sportpálya homokjára is betévedtem, amit felmelegített a nap, azon is végig gyalogoltam. 

A tó vizéről az algát épp lehúzták a kifolyás felé, persze azért el-elszakadt a nagy tömegtől néhány foszlány, ami imitt-amott rám ragadt, bár használtam a csobogót a bejárónál. Egy kis algapakolás. Hihetetlenül szerencsések vagyunk, hogy ilyen helyen élhetünk, ez tényleg a földi paradicsom. 

Mi meg sokszor ahelyett, hogy élveznénk, be vagyunk feszülve. Meg egymásnak. Hát, én tanulok lazítani. Mert így bizony sokkal jobb. Olyan, mint az eső utáni illatot belélegezni. És közben megfogadom Paulo tanácsát, nem próbálok meggyőzni senkit semmiről. Ha valamit nem tudok, kérdezek, vagy utánanézek. De ha cselekszem, olyan vagyok, mint a folyó, ami folyik, csöndesen, átadva magát a nagyobb energiának. 

Nem megy még zökkenőmentesen. De gyakorlom.

Sztív