Napnyugta

A két hegy között tért nyugodni a nap, a tóparti ház körül csend volt és nyugalom. Ide nem ért el a világ zaja, vagy ha be is szűrődött valami abból az értelmetlen károgásból, amit mostanában még hírnek neveznek, valahogy tompult az egész. Itt az anyatermészet ölébe hajthatta az ember a fejét, az gyengéden a fülére tette a kezét, miközben azt suttogta: nyugodj meg, az emberek ostobák.

Azok mindenképpen, akik valami jelszavaktól vezérelve ölik egymást és rombolnak. Miért nem lehet, hogy egy egész nép egyszerre nemet mondjon annak a vezényszónak: háború. Nem! Nem és nem! Miért nem ismerik fel, hogy minden konfliktus kreált és egy jól működtetett rendszerben felerősített. 

Szándékosan szított ellentétek, feszültségek, amikre a javasolt "megoldás" az essetek egymásnak. Nem essünk egymásnak, hanem essetek egymásnak. Azok, akik kitalálják, páholyból, karosszékből nézik az egészet. Pár mondatos utasításokkal vezényelnek. Miért nem tudja mindenki azt mondani rá, hogy fakjú barátom, én ezt nem teszem meg a te kedvedért!

Ezek az elborult elmék bizonyára nem járnak tópartra megpihenni, kikapcsolni, a természetet megfigyelni, elgondolkodni a vezényszavak következményein. Ha ezt mondom, az lesz, az hány emberéletbe fog kerülni, az hány milliárd dollárba fog kerülni, az hogy fogja átrendezni a világ gazdasági szerkezetét és így tovább. Vagy... Minden előre koreografált és kiszámított, szándékos, mert valakinek, valakiknek érdeke, hogy megtörténjen. Eddig csak az emberi számítások játszottak, mára bizonyára van olyan mesterséges intelligencia is, ami használható modellezésre. 

Egyébként ki az, aki erre adja a fejét és mennyiért, hogy azt latolgassa, számokkal, matematikai modellekkel alátámassza, mi történik a világban, ha... és hogyan lehet a bekövetkező reakciókon nyerni, gazdasági hasznot, fölényt szerezni. Milyen időtávban? És mi lesz azután? 

Azt írja a ChatGPT, hogy az ókori görögöknél a politika a jó élet megszervezésének művészetét jelentette, szorosan kapcsolódott az etikához és a közjóhoz. Kedves Donald, meg a többi elborult, nektek nincs csetdzsípítitek? 

Így gondolkodott, a víztükröt nézve, a napnyugta lassan fogyó fényessége mellett. Holnap új nap, melyen a világ talán arra a felismerésre ébred: elég, legyen békesség!

Sztív