Offline

2026.02.27

A patakparton sétált dél felé, a folyásiránnyal szemben, a vár magasodott a távolban. Az előző napra gondolt, amikor rögtönzött idegenvezetővé lépett elő a balatoni barátoknak. Erre kirándultak, megmutatta hát nekik a Dunát a magasból, aztán közelről, majd a vizek városába gurultak át, ahol a várat járták körül és a történelmi nevezetességek emlegetésén felül, halászati, vízkormányzási szakmai tanácskozást tartottak. 

Hideg volt a déli szél a reggeli órákban még, de biztosan tudta, hogy meleget hoz a következő napokra, úgyhogy irány a birtokrendezés. A munka, amit biztos nem fog elvenni sem tőle, sem senki mástól az AI. A kétkezi munka, amit a szőlő, a föld igényel. 

Az elmúlt évben valahogy megint elengedte a gyeplőt, ez látszott a területen. Tudta, hogy ez így nincs jól. Időnként mardosta a lelkiismeret, hogy nem dolgozott eleget a birtok szépségéért, igyekezett hát békét kötni saját magával. Igyekezett azon gondolkodni, mit fog tenni ahhoz, hogy jó gazdája legyen a területnek. Tervek és célkitűzések. Ezek működtek, mikor belekezdett. Fel kell hát venni újra a kesztyűt és beleállni, beletenni a munkát és javítani az állapoton. 

A természetnek megvan az a "varázsa", hogy az élet élni akar. Minden szinten. Talán rosszul tanították? Úgy emlékszik: kompetíció, allelopátia, az egymás kárára, elnyomására való élet. Micsoda baromság ez? Az erdőben a lombkoronák úgy alakulnak, hogy minden fa elegendő fényhez jusson. Persze vannak, akik előnybe kerülnek másokkal szemben, de az életnek nem lehet célja más életek kárára gyarapodni. Ilyet "csak az ember" művel vagy ilyet valóban, csak az ember művel. 

Fontos megfigyelni, például egy növénytársulásban, ki kivel, milyen sűrűségben, milyen arányban érzi jól magát és ezt az arányt esetleg ésszerű beavatkozással segíteni. Így létre jöhet a szemnek, vagy a gazdasági érdeknek kedvesebb egyensúlyi állapot. Ám ez az egyensúly mégiscsak mesterkélt. Rendszeres és célzott beavatkozások nélkül, megváltozik, eltolódik valamilyen irányba. Mert a természet valahogy ritkán vesz azonos irányt az emberi elképzeléssel.

Kapizsgáljuk már, mennyire fontos a biodiverzitás és mit tehetünk a fenntartása érdekében, de vannak egészen barbár elképzelések a megvalósítás módját illetően. Például ízeltlábú búvóhelyeket építeni a szőlő táblák szélén, kövekből, gallyakból, fene tudja miből. Mernék fogadni, hogy ezek a búvóhelyek legfeljebb rovartemetők, azoknak a túlélőknek, akik menekültek a hét- nyolcszoros (esetleg ennél is többszörös) permetezés elől. Persze az sem megoldás, ha egyáltalán nem permetezünk, az sem, ha mindenáron, minden ellen. 

A rovarvilágot például különösen óvni kellene. A napokban Sadhguru egy rövid videót tett közzé a közösségi médiában, amelyben azt mondta: ha elpusztulna az összes rovar a Földön, akkor pár éven belül minden élet kihalna a bolygón. Ha eltűnne az ember egyik-napról a másikra, az élet azt mondaná, köszönöm szépen, jól vagyok, virágzok tovább. 

Szóval aki úgy gondolja, most minden erővel el kell pusztítani az Amerikai szőlőkabócát, legyen kedves előbb megfigyelni az ízeltlábúak, azon belül meg a rovarok életét a szőlőben. Tessék elképzelni a táplálékláncban betöltött helyüket, szerepüket stb. 

Aztán tessék elgondolkodni egyfajta holisztikus szemlélettel, hogy miről panaszkodnak évek óta a borászok? -Jaaaj! Alig veszik a bort! -Jaaaj! Túltermelési válság van. Tessék kérem rácsodálkozni, imáik meghallgattattak, a "Jóisten" a kabóca segítségével megoldja, hogy ne legyen annyi szőlő, amiből ez a sok "eladhatatlan" bor készül. 

Gondolkodott sokat, írjon-e erről, reagáljon-e? Hát végül megtette. Mert az a szomorú, hogy szakember kollégák felülnek a fősodratú (mainstream) médiából átszűrődő narratívának. Ellenség, támadás, mert különben katasztrófa következik! Növényorvos végzettségű szakemberek októberben a kabóca imágó elleni légi kijuttatásos permetezést tapsolják és a hatékonyságban kételkedő kérdésfeltevők hozzászólását röhögős szmájlival elintézik. Hát ki az Isten látott már tömegével kabóca imágót október közepén a szőlőben, főleg az első éjszakai fagyok után? Tessék kérem érvekkel alátámasztani az ilyen növényvédelmi beavatkozások létjogosultságát, megalapozottságát! Tessék kérem levezetni nekem azokat a vizsgálatokat, tudományos igényességgel, amikkel kimutatják a növényből a fitoplazma jelenlétét! PCR vizsgálat? Gélelektroforézis? Tessék mondani, a polimeráz láncreakció (PCR) során alkalmazott primerek fitoplazmára specifikusak? Biztosított a minták idegen DNS-től való szennyeződésmentessége? Hány százalékban megbízható a növényi mintából a fitoplazmát kimutató eljárás a teljes folyamatot nézve (mintavétel, DNS kinyerése, PCR reakció, gélelektroforézis) e körülmények tekintetében?

Ameddig erről számomra nincs megismerhető, írásos, elismert, a téma szakértője által pulbikált cikk, addig én nem vagyok hajlandó természetkárosítást elkövetni egy közfelkiáltással ellenségként kikiáltott élőlény elpusztítása érdekében.

Ekképp gondolkodott, a folyásiránnyal szemben, a patak partján.

Eltette a gondolatokat későbbre. Csak tette a lábait meder széli csapáson egymás után, jobbot a bal után, balt a jobb után, nem is gondolta, hogy aznap új napi rekordot megy, majd huszonötezer lépést. Majd ennyi gondolat suhant át a fején, míg a városba ért és ez csak egy volt, amit most itt olvashattál. 

Másnap egész nap kertészkedett a tavaszi szélben, a napsütésben, távol a világ, a (közösségi) média zajától: offline.