Szabadság

Húsvét előtti csütörtök volt, enyhe, szeles, áprilisi idő. Felpattant a kerékpárjára és a faluból leereszkedett a patak partján futó kerékpárútra. Még a patak vizének felszínét is a szél csipkézte, mintha az fújná a folyás irányába. Így könnyű dolga volt, mert az útja a széllel és a folyásiránnyal megegyezett. Alig kellett hajtani, a hátszéllel kellemes utazósebességet kapott, elengedte a kormányt, kiegyenesedett háttal, kissé hátra dőlve néha pedálozott. 

A tóparton a szélvédett oldalt választotta a haladáshoz, madárcsicsergős volt az erdő. Később a partot mosó hullámok morajlása váltotta fel az élénkzöld tavaszi lombozat hangjait. Megnyugtató morajlás, a levegőbe porlasztott jellegzetes tóillattal. A túra célja a gazdabolt volt a Kálvária-dombnál, meg a testmozgás. Megvásárolta, amire szüksége volt és már indult is vissza a városon keresztül. Fagylaltost keresett, de egyik sem volt nyitva még. 

Ameddig tudta kerülte a nyílt terepet, ahol egy az egyben szembe kellett volna mennie széllel, az erdőben egy padnál megállt, leült, a telefonján válaszolt üzenetekre, átnézte az e-mail-eket. Csak néhány kerékpáros haladt el az amúgy forgalmas úton, a legtöbben még bizonyára az ünnep előtti utolsó nap hajtásában voltak a munkahelyen. Ez is volt a cél, kerülni a tömeget, ami majd megárad kifelé a következő napokban. 

Délután az udvarban beindította a nagy fűnyírót és percek alatt elintézte a vágni valót. Egy kis simítás itt egy kis pakolás ott, valamivel rendezettebb, esztétikusabb lett az ünnepre. Papó célba vette a dohányboltot, hogy feladja a heti lottót. A gépet még eltakarította és a megbeszéltek szerint utána igyekezett. A padon ült az Öreg, amolyan forgalomszámlálóként, mire Sztív megérkezett. -Te még nem ittál semmit? -Nem, vártalak. -Hát akkor támadjunk! Lottó, puttó, miegymás, kávé, egy hideg sör. A kávét megturbózták egy leheletnyi rummal. Hoppá! Mennyivel jobb így! Személyzeti. Egészségünkre!

*** 

Csendes volt a hajnal. Megébredt, ablakot nyitott, leült az ágy szélére. A kristálypohárba töltött bubis víz hangja az odakint lassan csörgedező esőével rezonált. Álmában üldözték. Többször megmenekült. Mikor végképp szorult a hurok, akkor ébredt fel. Micsoda álom? Pedig az életben nem adott okot semmi ilyesmire. Tisztességes volt, szorgalmas. Nehezen is jutott egyről a kettőre. Főképp, hogy az utóbbi időben egyfajta büszkeség töltötte el. Összeszámolta, huszonhárom és fél évet töltött iskolában, három egyetemen szerzett oklevele volt belőle. Közben dolgozott kétkezi munkásként, vezetőként, oktatóként, államigazgatásban, kereskedelemben, pénzügyi szektorban, építőiparban, autóipari gyártásban, mezőgazdaságban, ez utóbbi volt a legkedvesebb számára.

Azzal volt nehézsége, hogy adja ezt el, bárhová jelentkezik? Miért váltott? Mert volt jobb. Valami újat akart tanulni. Vagy mert muszáj volt. (Vagy csak mint a gyerekek: ezt meguntam, játszunk mást!). Egyrészt azt vallotta, nem karrierista. Másrészt annyi irigy, a székébe kapaszkodó aljas emberrel találkozott, akiről tudta, bármire képes, nehogy a helyére vagy fölé lépjen. Nyilván játszik a kiválasztásnál, hogy a kiválasztott ne legyen képzettebb, a kiválasztónál. B válasz: mindenhez is hülye volt, ezért mindenhonnan kiesett. Hadilábon állt azzal, hogy ezt objektíven lássa. 

Nem kell ezen ennyit agyalni. Volt "karrier tanácsadója" és volt coach-a, barátai. Ennyi tanács bőven elég a megérzések mellé. Szabadságon volt. Olyanon, ami idehaza a képtelenség kategória, bármelyik munkáltatónál. Szabadság egy hónapra. Szabad gondolkodás, csak a saját dolgaival foglalkozás, a választás szabadsága: most merre tovább? Bebiztosított hely már van. De hátha akad jobb! Jön valami "véletlen", "égi jel". Legalább már töretlenül volt képes keresni és türelemmel várni azokban az esetekben, ahol "juj, azonnal kell az ember". Aztán egy-két hétig semmi válasz. Akkor talán mégsem olyan sürgős. Vagy talán mégsem az lesz a tuti. 

Csend, természet, önfejlesztés, saját dolga, barátok segítése, tetszőleges időben (esőben) semmittevés. A világ azt csinál, amit akar, én is, szabad(ságon) vagyok.

Sztív