Tavaszi zsongás
Leült a kertben egy rozoga zöld sámlira a nyitott pinceajtó elé, töltött egy pohár Irsai Olivért és szemlélődött a tavaszi zsongásban. Arra a nagy cseresznyefára gondolt, ami a távoli birtokon, a szembe szomszédnál állt magányosan, és úgy tűnt, milliónyi méh porozza.
A saját kertben a meggy- és a kis vilmoskörte fa volt teljes virágzásban. Alattuk a piros árvacsalán mező adta még a nektárt, néhány pongyola pitypang virágporával fűszerezve. A tyúkhúr már elvirágzott, sárgult a szőlőtőkék alatt, de a perzsa veronika virágai azúrkéken virítottak. A szőlő sorok alatt a tulipánok bontogatták piros szirmaikat, a mogyoróbokor alatt elszórva néhány vérehulló fecskefű és az aggófű sárga virága hívogatta a tavaszt.
Csupa zsongás volt az egész. Az otthoni kertet egyelőre főleg a földi méhek járták, és szemlélődése közben a bal kézfejére egy hosszúkás, kitines szárnyú bogár szállt. -Hát te, a pattanó bogár vagy? Kérdezte Sztív, és hogy meggyőződjön róla óvatosan rátette a hátára jobb mutatóujját, ami alatt valóban pattanó érzetett keltett ez a kis fekete apróság. -Az vagy bizony!
Mennyi virág, mennyi zümzüm, csupa élet az egész kert! Szép zöld a hagyma, kisorolt a borsó, az egyik sarki ágyásban kíváncsiságképpen búza zöldellett, majd harminc centi magasan. Csak úgy a tyúkok takarmányából elvetve kelt ki sorban, a fejlődése megfigyelése céljából. Kicsi lisztharmat látszott rajta és már megvolt mivel érdemes kezelni, de szeles napot hozott ez a ciklon, várni kell, talán másnap estig a permetezéssel.
Nem volt még kész a metszés a szőlőben, ezért munkával teltek az ünnepnapok és fűnyírásra is kedve támadt egyik délután. Ez mégis csak jobb, mint a zsúfolt áruházban forogni a targoncával a "kedves vevők" között. Persze akad kedves és udvarias is bőséggel, de valahogy az ünnep közeledtével feltűnően sok volt a konzumidióta. Rájuk nincs recept, a természet tavaszi szépsége, az egyedüllét viszont valódi orvosság az általuk kiváltott, lefagyasztó döbbenettel kezdődő idegbajra.
Elképesztő a kontraszt a természet életigenlő zsongása és az ember alkotta eszemet fogyasztás és pusztítás között. Milyen jó szemlélni az életet a kertben és milyen borzalmas, ami a világban történik ehhez képest. Szaporodjatok és sokasodjatok, áll a Szentírásban valahol, valahogy így, és ehhez képest mit művelünk itt? És hogy lehet az, hogy az önpusztító barbarizmus világméretűvé erősödik a "civilizált" társadalomban...?
Elhagyta a hírek hallgatását. Televíziója nem is volt. A rádiót is egyre ritkábban kapcsolta be. Sem a hírek nem érdekelték napi ismétlésben, sem a reklámok. Ezektől a szennyektől szinte teljesen mentesítette a buksiját, és igazán jól érezte így magát. Néha beleolvasott a szalagcímekbe a híroldalakon, meg persze szembe jöttek a közösségi médiában, de ott azért lehetett szűrni is ezeket. Egy-egy csipet pont elég volt bármiféle borzalomból. Bárcsak mindenki felismerné, mennyire borzasztó az, amivel megtöltik a fejeket és a szíveket, nap mint nap!
Aztán itt van még a politika. Amiben fordulat várható egy hét múlva. Tényleg igazán jó lenne, ha bekövetkezne az az előrejelzés, amit most már több nagy elemző jósol és menne a levesbe a tizenhat éve regnáló rezsim. Hamarabb kellett volna cserélni! Nem szabad hagyni eddig működni senkit. Azt sem, aki jól csinálja. Legyen más, legyen még jobb! Legyen csere! Szükség van rá! Szükség van a polgárra, aki hamarabb felismeri, hogy választottam kétszer ugyanazt, most választok mást, hátha jobb lesz!
Izgalmas és érdekes napok következnek. Célegyenes a tavaszi munkákban, választás és miegymás. Jó lenne, ha innentől kicsit természetközelibb élet felé venné az irányt kis hazánk és a világ is. Ha nem egymás legyőzése, elárulása, elpusztítása lenne a célja senkinek sem, hanem a közös fejlődés, emelkedés, kiteljesedés.
Nem tudom hány száz évente van ismétlés a történelemben a felemelkedésre és a hanyatlásra, de ettől a tavasztól a felemelkedés kezdetét szeretném kérni, Magyarországra és az egész világra. Csak erre tudok gondolni itt, a szeszélyes áprilisi szélben, a nyitott pince ajtó előtt bort kortyolva, a tavaszi zsongásban.
Sztív