Új nap új kezdet

Hajnalban vagy reggel egy kávé. Ez fix eligazodási pontja a napnak. Minden ezzel kezdődik. Az agyműködés ezzel kezdődik. Az első kortytól kezdve lehet összeállítani a napi teendők listáját. Habár sokan arra esküsznek, hogy este megalkotják a következő nap forgatókönyvét, Sztív számára valahogy ez nem megy. A nap vége az a nap vége, nem a következő eleje. 

Sokszor még a hajnal derengő fényeit bőven megelőzve kihajt az éjjel-nappali benzinkúthoz a faluban és kér egy eszpresszót. Semmi sallang, csak a kávé, tisztán. Érdekes, hogy mennyire egyszerűen és tisztán látja tőle a dolgait. Vagy nem tőle, egyszerűen csak rend van a fejében. Tudja mit akar és mit kell tennie érte, hogy elérje. Megy előre napról napra. Sokszor hajnali kettő-három órakor kezdődik a nap és tart este nyolcig, kilencig. Esetleg egy kis csalós szundi belefér ebéd után, jellemzően tíz-harminc perc. 

Ez a "polgi téma" most addig jutott, hogy keresik az emberek. Akarják megismerni. A testület tagjai is néhányan. A volt testület tagjai is néhányan. A foglalkozás elérte a célját, felkerült a közéleti térképre. Ideje dolgozni szépen csendben, a háttérben, hogy figyeljenek továbbra is arra, amit mond. 

Más vizekre evez munka fronton. Kínálkozott több lehetőség is a kampány lezárultával. Mindre pályázott. A pályázatok kétharmadában már le is zajlott az interjú, amit sikeresnek érzett. Már talán csak az univerzum kerekei mozgatják az egészet innentől. Lassan minden a helyére kerül, Sztív is. 

Sok volt a dolog. A kampánnyal és a pályázatokkal és mindennel. Ezért felkerekedett és a nagy vízhez hajtott, hogy kifújja magát. Csodálatos őszi idő volt, napsütéssel, húsz Celsius fokos meleggel, olykor habcsókos felhőkkel az égen. Elkanyargott a Bakonyon át, le Tihanyig, ahol kompra szállt és úgy ért partot délen. Tovább hajtott az öreg halászfaluba, amit ma Fonyód városának hívtak. Várták a barátok, hogy hallják mit mesél az életéből és ő várta, hogy meséljék az ő életüket az elmúlt egy hónapból, és sokkal régebbről. 

Mindig volt mit intézni a tavak körül. Tettek-vettek, kocsiba ültek utaztak, cipekedtek, berendezték a tóparti házat még messzebb, Somogyban a Zselic szívében. Szabadok voltak. Azt csináltak, amit akartak. Azzal foglalkoztak, amivel akartak. Arról társalogtak, amiről akartak. Egy majdnem teljes és egy talán fél élet kellett hozzá, hogy ez így történhessen. Bármikor. Évszaktól, napszaktól függetlenül. 

Ennél talán gyorsabban is lehet így élni. Talán nem kell hozzá huszonkét évet iskolába járni a negyvennégyből. Bár Sztívben újabban bizsergett valami, hogy újra beiratkozzon egy egyetemre. Hogy arra a pályára állhasson, ami középiskolai éveiben fogalmazódott meg benne. A szíve legmélyéről feltörő, legfőbb vágya volt: taníthasson. Hasson és taníthasson. 

Néhány napsütötte kávé is akadt reggelente a legkülönbözőbb helyeken, néhány csodás alkonyat csendesítette el a tettvágyát, amíg szorgalmasan dolgozott. Kereste a képzések lehetőségét, betárgyalta a következő lehetséges munkahelyeket, leszüretelt és a borkészítés örömének adta át magát, és nagyon várta, hogy a Kedvese megérkezzék messze földről hamarosan. 

Minden terv, minden cél azzal nyert teljes értelmet, azzal vált egésszé, hogy tudta, Ő mellette áll majd és haladnak tovább együtt az úton, amit úgy hívnak élet, melyben minden nap egy új nap, egy új reményteljes kezdet arra, hogy jobb lesz, mint tegnap, mert jobbá teszik. 

Tópart Akadémia. Jött a fejébe ismét a gondolat. Magániskola. Indítsd el, építsd fel...!

A "közösségi iroda" otthont adott neki ezen a hajnalon is, hogy kedvére blogolhasson. Hogy kedvére munkálkodjon a mindig készen álló digitális asszisztenssel a projekteken. Sajnos nem lehet mindent saját kútfőből csak úgy létrehozni. Egy csomót szükséges tájékozódni hozzá. Na, arra nagyszerű segítség az éjáj. Jól összeszedi és összefoglalja a szükséges információkat. Időnként persze ellenőrzést igényel a munkája. Ahogy Sztív mondani szokta: a mesterséges intelligencia annyira intelligens, mint a használója. Kell, hogy meglegyen a képesség és a tapasztalat, az alap tudás az ember fejében, hogy el tudja dönteni, hogy az 'emi' (MI) által közölt információk valóban helytállóak-e vagy van benne halandzsa. 

Egy  csomót lehetne filozofálni arról, hogy most akkor jobb lesz-e a világ az 'emi' által vagy sem, elszabadul-e vagy sem. De amíg ezen gondolkodunk, éppenséggel használhatjuk is. A használattal egyszerűsödik, gyorsul sok minden. Így marad idő például filozofálni, ha a munka hatékonyabban megy, mondhatni gyerekjátékká válik. 

Amit meg nem vesz el tőlünk az éjáj, az az, hogy bizony a halat a vízből nem fogja ki helyettünk. Bizony a megtermett gyümölcsöt a tőkéről, nem metszi le helyettünk. Azt szerencsére még mindig mi csináljuk két kezünkkel, a kék ég alatt. 

Pirkad hamarosan. A hajnali tószemle mindig másról árulkodik, mit a napközbeni vagy az esti. Úgyhogy most elhagyom a blogolást, a tervezést, a filozofálást. Megyek és fürkészem a természet hangjait, rezdüléseit a reggelben. Új nap, új kezdet, abban a rendben, amire a legkevesebb ráhatásunk van... bár...? Ez sem biztos, hogy igaz, ebben a formában. Emlékeztek? "A valóság a tudat projektált képe." Bizony. Talán mindenki saját maga alkotja a maga valóságát napról napra. Csak kevesen gondolkodnak el rajta. 

Én újfent elgondolkodtam. Megyek és alkotok. Alkossatok ti is!

Sztív