A hetedik napon megpihent. Megpihent volna, de rég nem látott áldás hullott az égből és betakarta csillogó fehér selyemtakarójával a bűnös világot. Hajnali három volt. Csend. A csend. Varázslat. Téli álom - pár órára.

Menni kell. Ma éjjel is menni kell. Kettőszáznegyvenháromezer forint. Ennyiért kell menni. Ennyit bírtak utalni egyhavi munkáért. Három műszakban, napi nyolc órában, hétfőtől péntekig. Jó, volt benne öt nap betegség miatti távollét. Ennek egy része betegszabadság, egy része táppénz. A távollét további jutalma a teljes havi cafeteria...

Kifogtam az aranyhalat, mondhatnám, de ezúttal ő nem lett meg. Pontosabban egy hófehér koi ponty, aki remélhetőleg ott úszkál most is, valahol a nagy vízen. Bogarászom az állásajánlatokat. Annyi van, mint hal a hálóban, de engem csak egy érdekel: az az egyetlen egy, amire most azt mondanám, ez nekem való. Bizony nem egyszerű rátalálni arra az...

Régóta ábrándoztam, álmodoztam róla, hogy levenduláskertet hozzak létre vagy legalább dolgozzak benne, hát ez utóbbi idén már megadatott. Kaszálgatni jártam ide és a szezon végén úgy alakult, hogy a bokrokon maradt termést is lemetszettem. Illett volna hamarabb elvégezni a virágzás utáni metszést, és megbeszéltem a tulajdonossal, hogy majd jövőre...

Ballal lép, jobbal lép, termék le, alapanyag fel. Jobbal hátra, ballal mellé, ajtó bezár. Vár, vár, ajtó nyílik, panelre kopp: üres járat, ajtót csuk. Jobbal hátra, termék letesz. Balra fordul, egyet lép, bal kezében fele anyag, még egyet lép, másik fele, ajtó elé vissza vele. A robot hegeszt, Sztív meg vár. Az ajtó előtt a neon fényben alapanyagot...

Hatnullaöt volt. Elindult a meleg tepertős pogácsájával a gyár büféjéből az egyes számú személyporta irányába. Mire a detektoros kapuhoz ért, elmajszolta a pogit. Kicsekkolt, kisétált a megállóba, beállt a polikarbonáttal fedett féltető alá - az is véd valamelyest a hidegtől. A műszakvezető kolléga már ott álldogált.

Még csodás meleg nyárutó volt, csak a talpa alatt sercegő diólevelek és a cinegék jelezték, hogy bizony az ősz megérkezett. Szeptember huszonkettő. A nap, amikor egyenlő hosszú a nappal és az éjszaka. Nem is lehet úgy tölteni a napot, hogy ne azt fürkéssze az ember, hogyan hozhat egyensúlyt a saját életébe. Sztívet legalábbis elragadta a gondolat...

Hiányzol Balaton - gondolta a dohányboltnál üldögélve. Mentes sört ivott és kávét, várta a szerencsét a sportfogadásban, de egész más formában közelített. Bolondos, szőke, kékszemű alakjában. Megörültek egymásnak és elmesélték ki mivel küzd éppen vagy küzdött régebben. Pár perc alatt megértő társai lettek egymásnak, talán mindketten meg is...

Valamikor a nem túl távoli jövőben

Jaj, de nyár lett
Kalászban ring a határ
Kaszálók sarjúján tarka virágok
Az éj csillagait a mezőn
Tükrözik a fehér mécsvirágok
Az ősi pázsitokon
A lándzsás útifű elvirágzott

Hajnali óra ez
Újra írni kívánok
Mikor a világ mélyen alszik
Rímeket farigcsálok

Idejét sem tudom már
Mikor volt oly óra
Hogy gondolatim
Versbe fontam volna...