Nézd, ilyet szeretnék! Ezért csinálom. Ezért nem fáradok kimenni majd minden nap. Most ennek van itt az ideje. Gyere, megcsípjük Tibike!

Különös álomból ébredt az első reggelen. Álmában az égen varázslatos felhők keveregtek, a kelő nap fényében rózsaszínben, vörösen, majd aranysárgán csillogott a szélük, majd összeálltak sötétkék viharfelhőkké és csak a bezárt ablak mögül nézhette tovább az eseményeket. Vihar kerekedett, de biztonságban volt. Az otthona biztonságában, ahol az...

Huszonkettedikén üzenet várt tőle. Válaszoltam, aztán azt kérte hívjam fel. Évek óta nem beszéltünk. Egy ideig a közösségi médiában sem láttam. Bizonyára rosszat tettem, megbántottam, azóta van amiért megbocsátott, van amit a mostani beszélgetésünkkor is újra felemlegetett. Én még mindig tagadok és nem azért, mert van mit tagadni, hanem mert...

Júliusban volt az utolsó bejegyzés, igen. Arról szólt, hogy Sztív munkát keres és szeretne meggyógyulni. Hát, a munka meglett. A gyógyulást nem tudom, azt csak egy orvos mondaná meg, ha merné. De nem meri. Hisz' nem csinálta végig a "terápiát", vagyis a gyógyszeres kezelést. Nem hát! Kell a francnak!

Munkaközvetítőről munkaközvetítőre járt a közeli városban, hogy felvegyék valahová. Három közül csupán egynél tűnt úgy, hogy tényleg fontos nekik az, hogy valahová eredményesen kiközvetítsék. Harmincháromszázalék esély, több, mint a semmi.

és körülöttünk. Áprilisi nap volt. A tóparti ház cserépkályhájában lobogott a tűz. Egy kicsit melegebbre sikerült a begyújtás, mint kellett volna, ezért az erkélyajtó kitárva, a tavak közti töltés aranyló pázsitjára vezette Sztív tekintetét. A vadludak örömmel csipegették a délutáni naptól zsizsegő pázsitot. Csoda pillanat volt, amit érdemes lett...

Tehetséget éreztem magamban hozzá, hogy az engem ért élményeket, hatásokat ilyen formában osszam meg a nagyvilággal. Gondolkodom, tehát írok. Remélem, hogy nem úgy gondolkodom, ahogy Géza bácsi mondta: nem vagy hülye, csak nincs szerencséd, amikor gondolkodsz.

Életem egy részében ott voltam, ahol a baj volt. Másrészt nem tudom megítélni, hogy mikor volt az, hogy én magam voltam-e a baj okozója azzal, hogy ott voltam. Megint csak körbe jár az agyam ezen, helyesen éltem, helyesen cselekedtem-e? Hogyan tovább?

Ez most egy elképzelt beszélgetés lesz.

"Az orvosok nem oldják meg a bajodat, a könyv írásból meg nem fogsz megélni. Dolgoznod kéne, nem sajnáltatnod magad. Pszichológus nem szerez neked munkát. Saját magad tedd rendbe először. Az orvosság nem segít. Arra vedd a fáradságot, hogy munkát keress ne orvost. Nekem van munkám, bocsi, nem a szüleimmel élek, saját magam tartom el. Nem szorulok a...