Vasárnap volt. A korai ebéd után Sztív kis sziesztát tartott. Nem volt több húsz percnél, csak zuhant egyet az álomvilág peremén, ahonnan szárnyas ruháját kifeszítve vissza is emelkedett hamar az ébrenlétbe és akkor úgy érezte: indulj.
Állítólag itt gyógyulni lehet. Akkor ide kérnék beutalót a kormány minden tagjának és az őket eredménytelenül ekéző ellenzéki politikusoknak is. Indokaim a következők: papucsállatkák szintjére lebutított, egymondatos kommunikáció, lerombolt közélet, lerombolt morál, lerombolt egészségügy, lerombolt oktatás, becsapott polgárság, becsapott szavazók,...
Visszatarthatatlanul elindult a 2023-as járat. Túl vagyunk a második napon, az első hétfőn, megpihenve vagy megfáradva újra kezdted a mókuskerékben vagy sem. Sztívnek egyelőre nem volt mókuskereke. Kiszállt belőle a huszonkettes év végén. Amerre járt, akivel csak beszélt, mindig az mondta, jó év volt. Neki személy szerint az volt. Úgy tűnt azért, a...
Igen, ez a cím máshol alcím. Mivel Sztív gondolatai olyanok, mint a hegyi patak, mely szemlátomást bármiféle szabály nélkül ide-oda szalad, ezért összemosódhat egy moziélmény, egy nyári nap kellemes érzései, emlékek és jövőképek itt és most, csak ahogy a víz csobog.
Képeket keresgélt, de nem talált fenyőset. A virágok egy márciusi réten nyíltak. Március, jöjj, siess! Túl vagyunk a leghosszabb éjszakán. Milyen jó! Eső is van, fagy is van, külön-külön általában, néha a nap is kisüt. Ünnep közeleg. Bárcsak minden ember olyan lenne, mint a virágok a tavaszi mezőn! Ők aztán igazán nem zavarják egymást. Szépek....
A Zselic szívében egy kis vadászházban ébredt ma reggel. A kandalló melege még tartott valamelyest. Éjjel sok csapadék hullott, lassan töltődtek a halastavak a következő évre. Minden csepp kincs, amit a töltések bírnak, érdemes megfogni.
A minap a tanárok. Tegnap a benzinár-sapka. Holnap majd a másik ársapka. Majd lehet egy kicsit a nyugdíjak vagy a cégnél az elmaradó fizetésemelésed. Vagy bármi, ami kényük kedvük szerint szükséges. Mi meg csak lesünk, mint a jószág a pajtában.