A gondolatok nem témák szerint rendeződnek. Inkább állapotok, élethelyzetek és belső mozgások mentén. Érdemes úgy olvasni őket, ahogy az ember egy könyvespolc előtt megáll: ami megszólít, azt levenni.
Ezekben a szövegekben visszatérnek hétköznapi helyzetek, emlékek, kapcsolódások és eltávolodások, munka és idő, fáradás és jelenlét, hit, kétely és változás. Nem mindegyik írás illik egyértelműen ide. De nem a besorolhatóságuk adja az értelmüket, hanem az, hogy valakiben egyszer csak megmozdítsanak valamit.
Igen, ez a cím máshol alcím. Mivel Sztív gondolatai olyanok, mint a hegyi patak, mely szemlátomást bármiféle szabály nélkül ide-oda szalad, ezért összemosódhat egy moziélmény, egy nyári nap kellemes érzései, emlékek és jövőképek itt és most, csak ahogy a víz csobog.
Képeket keresgélt, de nem talált fenyőset. A virágok egy márciusi réten nyíltak. Március, jöjj, siess! Túl vagyunk a leghosszabb éjszakán. Milyen jó! Eső is van, fagy is van, külön-külön általában, néha a nap is kisüt. Ünnep közeleg. Bárcsak minden ember olyan lenne, mint a virágok a tavaszi mezőn! Ők aztán igazán nem zavarják egymást. Szépek....
A Zselic szívében egy kis vadászházban ébredt ma reggel. A kandalló melege még tartott valamelyest. Éjjel sok csapadék hullott, lassan töltődtek a halastavak a következő évre. Minden csepp kincs, amit a töltések bírnak, érdemes megfogni.
A minap a tanárok. Tegnap a benzinár-sapka. Holnap majd a másik ársapka. Majd lehet egy kicsit a nyugdíjak vagy a cégnél az elmaradó fizetésemelésed. Vagy bármi, ami kényük kedvük szerint szükséges. Mi meg csak lesünk, mint a jószág a pajtában.
Szombat reggel volt. Az éj sötétje borult még a tájra, felhőpaplan rejtette el a csillagokat. Sztív a tóparti házban ébredt, kissé lehűlt már a levegő odabent is. Éjfél körül tette az utolsó fát a kandallóba, lényegében minden úgy alakult, ahogy szokott. A reggel hűvöse mindig arra ösztönzi az embert, hogy felkeljen és elinduljon a következő napra....
Egy ködös vasárnap reggel Sztív a fővárosba igyekezett. A vasútállomáshoz közel lévő boltban megvette a reggeli kávéját és néhány szem apró lekváros péksüteményt. Volt még ideje leülni az asztalhoz és nyugodtan megitta a kávéját. Elmélázott, milyen rég is járt a nagyfaluban - egy kedves öreg barátja mindig így emlegette Budapestet. Az órájára...